Már megint egy baljós hír az autóiparról
Csak ma 6 cikk jött szembe velem, ami az autóipar "armageddonját" jósolja:
Amikor ilyen híreket olvasok sokkal jobban megérint, mint az átlag, mert az autóipar a munkámból adódóan pontosan 20 éve az életem része. Nem is akarom és nem is tudnám elvonatkoztatni magam tőle. Amikor beszélgetek valakivel, aki ebben a szakmában dolgozik, vagy éppen egy kereskedés vezetője, van valami közösen megélt valóságunk, amit tudunk, hogy csak mi érthetünk meg.
Ezek a hírek engem elszomorítanak, és elhűlök tőlük. Visszaemlékezve erre a 20 évre valahogy úgy tudnám leírni, hogy mi amolyan "válság hullámlovagok" voltunk mindig is. Mindig alkalmazkodni kellett az aktuális körülményekhez, tűrni, hogy az a bizonyos nadrágszíj egyre szorosabb, a szalonok fűtése már luxus számba ment, egyre kevesebben lettünk, ki voltunk téve az "árfolyam kockázatnak", az ügyfelek boxzsákja voltunk... megszoktuk. Nekem ez volt a munkám "normája", mert kb 0. perctől válságban kellett teljesítenünk.
Én még a szakdolgozatomat is a gazdasági válság és a Suzuki hazai szerepéről írtam.
2008-ban kirobbant a Gazdasági Világválság. 2010-re elsöpört mindent ,mint a cunami. Ez volt az első igazi megélt világvégém. Itt aztán volt a lufifújásnak nagy pukkja. Az ügyfelek sorra mentek csődbe... Ki foglalkozott azzal, hogy a kereskedések túléljenek? Néhány importőr és gyár hozott intézkedéseket, és sokaknak mentőövet is dobtak, de bizony ebből a pofonból jó sokan nem tudtak felállni.
2011-12 táján, még jócskán a sebeinket nyalogattuk, de azért máris történt egy kis Japán katasztrófa és akkor meg alkatrészek nem voltak. https://totalcar.hu/magazin/kozelet/2011/03/30/foldrenges_az_autoiparban/
A japán gyártók, mint a Suzuki és a Toyota, valamint az itteni beszállítók is szenvedtek a gyártási leállásoktól és az alkatrészhiánytól. Ez amolyan kis válságocska volt a többihez képest.
2015: Dízelbotrány -erről elég lehetne ennyit is írni. Megtanultunk benzines autót eladni azoknak, akik világ életükben dízellel jártak. Az emissziós érték többet hangzott el a szalonokban, mint az, hogy mennyi kedvezményt adunk. Kaptunk okosítást is, tudtuk mit kell mondani. Aztán persze, amikor elkezdett csillapodni ez a hangulatkeltés és az ügyfelek elkezdték megszeretni a benzines kis köbcentis, 3 hengeres, kompresszoros csúcsteljesítményű autójukat, akkor valahogy mindig kapott az országunk egy csomó dízellel szerelt autót, hogy ezt kellene akkor most eladni. Hát meghasonlottunk. Átálltunk, nyomaték görbéztünk és akkor azt adtuk el. Elég a közös mottónkat megemlíteni, melyet akkori vezetőm jól a fejünkbe vésett: "A készletezés művészet". Az volt.
2020: COVID-19 járvány - na ezzel még nem találkoztunk. Ez már tényleg a világvége. Maszkban fogunk élni. Mindenki fertőtlenített mindent. De nem lehettek nyitva a szalonok, nem működtek a gyárak. Mindenki vészforgatókönyveket gyártott. Szerintem ez volt a legrosszabb hatással a cégkultúrára. Ennek még most is vannak maradványai. Mindenki home-office-ozott, nem voltak céges események, ügyfelekkel plasztik táblák mögül beszélgettek, maszkban. Kész káosz.
de nincs még vége...
Ezután jött egy kis chiphiány. Ez teljesen felborította a gyártást, és a chipek hiányában, az ügyfelek nem vehették át az autójukat. Szállítási határidő? Felelősség? Apróbetű? minden volt...
2022-23: Aki még ezt is túlélte az már szembe is nézhetett az orosz-ukrán háború hadüzenetével. Semmi se volt biztos és bármelyik percben lesújthatott valami (egy törvény, egy menekült helyzet), ami megpecsételheti az autókereskedők sorsát (is). Én ekkor már partvonalról 2 pici fiammal itthon gondolkozhattam, hogy hová is vezet ez az út. Vajon mennyi válságot lehet túlélni?
És most már minden évre jut valami túlélni való. Napjainkban éppen a "zöld átállás", technológiai forradalom, kínai márkák térhódítása folyik.
Állandóan újra kell tervezni, újítani, változtatni ahhoz, hogy ebben a VUCA környezetben egy kereskedés talpon tudjon maradni, meg tudja őrizni a képzett szakembereit, gazdaságosan és hatékonyan tudjon működni, meg tudjon felelni az ügyfeleknek és az importőröknek, ki tudja fizetni az adókat, béreket, be tudjon vonzani új munkaerőt, sugallni tudja a biztonságot és a jövőképet.
Kedves barátaim, akikkel mindezt átéltük. Mélységesen tisztelem azokat, akik túlélték és akik ezek ellenére még fejlődni is tudtak.
Persze a fenti kronológia mindenkit érintett, de akiket összekötnek ezek a közös élmények, azok kicsit más szemüvegen keresztül nézik ezt a mozit.
Véleményem szerint, amikor ennyi változásra kell számítani, akkor még fontosabb a stratégia és az erős szervezeti kultúra.
Bár már nem csak az autózásnak szentelem az időmet, mindig szívügyem lesz, mert nem múlt el nyomtalanul ez a 20 év.
Csak bátorítani tudok mindenkit aki ebben az iparágban vezet éppen céget, hogy a napi operatív feladatai mellett áldozzon figyelmet a fejlesztésekre is, és keresse az utat, hogy minél inkább alkalmazkodjon a rá váró körülményekhez.
