Miért dolgozom helyetted?

Van az a pillanat, amikor egy cégvezető a nyaralásán lecsukja a laptopját, és arra gondol:

„Mindent is én csinálok! Hová lettek a vezetőim?”

Ismerős? Ha igen, akkor ez a cikk neked szól. Lehet, hogy régóta érzed, hogy a napi teendők összenyomnak, miközben elvész a stratégiai tervezés, amivel valójában foglalkoznod kellene. Miközben a mikromenedzselés csapdájában vergődsz, azon kapod magad, hogy minden kis döntést te hozol meg. Vajon tényleg te vagy az egyetlen, aki alkalmas erre? Vagy inkább más a probléma?

Levélrészlet egy fiktív cégvezető tollából:

Kedves Vezető Kollégám,

Teljesen átérzem az érzéseidet, amikor azt látod, hogy egy-egy kiemelkedő eredmény kapcsán nem hangsúlyoztam eléggé a hozzájárulásodat a többiek előtt. Ezt elismerem, és a jövőben sokkal tudatosabb leszek abban, hogy a munkádat a megfelelő elismeréssel kísérjem. Értékelem, hogy nehéz helyzetekben – legyen szó túlóráról, betegségedről vagy családi problémákról – megpróbálod a legjobbat kihozni magadból.

De mégis felmerül bennem a kérdés: miért van az, hogy a munka jelentős részét még mindig nekem kell elvégeznem, és minden apró döntést nekem kell meghoznom? Hol tartunk most vezetőként és mikor jutunk el oda, hogy már nem én vagyok az egyetlen, aki képes megoldani a feladatokat? Azért hoztalak be a csapatomba, hogy közösen vigyük előre a céget, friss szemlélettel és új ötletekkel.

Őszintén szólva, néha frusztrál, hogy a postafiókomban több ezer olvasatlan e-mail tornyosul, amit sosem tudok maradéktalanul feldolgozni. Az értekezleteinken szinte csak én szólalok meg, és alig néhányan kapcsolódnak be aktívan. Mindannyian tudjuk, hogy rengeteg folyamatunkon javítani kellene: csökkenteni az ügyfélpanaszokat, a munkatársak leterheltségét és a fluktuációt. De ezek csak távoli álmok maradnak, amíg nem kapok tőletek valódi támogatást. Az, hogy kommentár nélkül továbbítasz egy e-mailt, nem jelent megoldást. Semmi javaslat, semmi építő gondolat… Vagy amikor egyszerűen rám hárítod a felelősséget, mondván, hogy a „marketingesek” tehetnek a gyenge eredményekről. Miért gondolod így? Mi lenne a jobb megközelítés? Miért nem veszed észre, hogy ezek az apró problémák inkább akadályokat gördítenek elénk, mintsem gördülékenyen előre vinnének minket? Mindannyiunk érdeke, hogy ne ezekkel a kis kövekkel bukdácsoljunk, hanem közösen olajozzuk a működésünket.

Te vezető vagy, mégis nekem kell intéznem a beosztásokat, a szabadságokat, és azt is, hogy minden munkaeszköz rendelkezésre álljon.

Hol rontottam el?

A vezetők “eltűnésének” rejtélye

Sokszor a vezetők nem tűnnek el – egyszerűen háttérbe szorulnak, mert nem kapnak elég teret a döntéshozatalra. A képzések, tréningek talán segítettek volna, de nem hozták meg a kívánt változást. Vajon miért? Mert a probléma nem csak az ő kompetenciáikban rejlik, hanem abban is, hogy milyen teret adsz nekik.Elképzelhető, hogy az elején még aktív intézkedéseket hozott volna, de többször le lett söpörve a pályáról. Például azért, mert “eddig is így csináltuk, jó lesz ez még így” elv alapján nem vetted fontolóra a javaslatait. Egy pár alkalom után már nem fog javaslatokat tenni és ráadásul a motivációja is csökkenni fog.Volt aki azt mondta nekem, hogy furcsa érzés új vezetőnek lenni, mert annyi mindent szeretne változtatni, de tudja, hogy még új ezért nem áll bele a javaslatokba.

Miért nem vonódnak be a vezetőid?

Gyakran látni, hogy a cégvezetők minden apróságba beleszólnak. Ez részben a kontrollról szól – nehéz elengedni a gyeplőt, mert úgy érzed, nélküled összedől minden. Azonban ez a hozzáállás demotiváló, és arra sarkallja a vezetőket, hogy passzívvá váljanak. Miért kezdeményeznének, ha úgyis mindig te hozod meg a végső döntést?

Mikromenedzsment – a siker titka vagy a kudarc biztos receptje?

A mikromenedzsment az egyik legnagyobb akadálya a hatékony szervezetfejlesztésnek. Amikor minden kis részletet felügyelsz, nemcsak a saját kapacitásaidat égeted, de elnyomod a csapatod kreativitását és önállóságát is. A vezetőid nem fognak kezdeményezni, ha tudják, hogy te úgyis átnézel minden jelentést, ellenőrzöd az összes döntést. Ennek következménye: az innováció és a fejlődés helyett csak tűzoltással foglalkozol.

Hogyan bízd rájuk a feladatokat? – Gyakorlati tippek

1. Adott keretek, tiszta célok: Biztosíts számukra egyértelmű célokat és határozd meg a játékteret, ahol szabadon mozoghatnak. Hagyd, hogy a saját megoldásaikat találják meg a kihívásokra – még ha az első pár próbálkozás nem is tökéletes. Ez az önállóság egyik alapköve.
2. Hatékony kommunikáció: Ha a meetingek arra korlátozódnak, hogy te diktálsz, akkor valószínűleg kevés információ jön vissza alulról. Kérdezz, figyelj, és bátorítsd a nyílt véleménynyilvánítást. Sokszor a jó megoldások már ott vannak a csapatodban, csak esélyt kell adnod rá, hogy előkerüljenek.
3. Delegálj a felelősséggel együtt: Az egyik leggyakoribb hiba, hogy a feladatot delegálod, de a felelősséget nem. Ha azt látják a vezetőid, hogy mindenért úgyis te vagy az első számú felelős, nem fognak vállalkozni arra, hogy valóban átvegyék a feladatokat. Adj nekik teret és felelősséget, amivel együtt jár a bizalom is.
4. Folyamatos visszajelzés, nem kritika: A visszajelzés legyen konstruktív és előremutató, ne büntető jellegű. Ha egy hibára fókuszálsz, azzal csak azt éred el, hogy a jövőben elkerülik az önálló döntéshozatalt. Ehelyett dicsérd meg a jól végzett munkát és bátorítsd őket a további fejlődésre.
5. Tanulj meg nemet mondani (magadnak): Ne csak másoknak, magadnak is mondj nemet! Ha érzed a késztetést, hogy beleszólj mindenbe, emlékeztesd magad: azért vannak vezetőid, hogy helyetted is dolgozzanak.

A vezetőid újra megtalálása

A szervezeti hatékonyság titka abban rejlik, hogy az emberek megtalálják a helyüket és feladatkörüket. A te dolgod nem az, hogy mindent te irányíts, hanem hogy olyan környezetet teremts, ahol a vezetőid elég motivációt és támogatást kapnak ahhoz, hogy kibontakozhassanak. Ha ezt sikerül elérni, akkor a „hol vannak a vezetőim?” helyett arra leszel büszke, hogy van egy ütőképes csapatod, akire rábízhatod a cég irányítását – anélkül, hogy minden apró részletbe be kellene avatkoznod.

Hasonló a helyzet nálad is? Készen állsz rá, hogy szembenézz néhány akadállyal?